RICHTER GEDEON
(Ecséd, 1872. szept. 23. – Budapest, 1944. dec. 31.)
földbirtokos-terménykereskedő családból származó gyógyszerész, a mára
közép–kelet–európai multinacionális céggé fejlődött Richter Gedeon Nyrt.
megalapítója. Középiskolai tanulmányait Gyöngyösön végezte. 1895-ben a
budapesti tudományegyetemen gyógyszerész diplomát szerzett. Rövid vidéki
gyakorlat után 1897-ben nyugati tanulmányútra indult, több országban szerzett
tapasztalatokat az európai gyógyszerészet és gyógyszergyártás területén. Hazatérése
után 1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllői út 105. alatti – a Társaság
tulajdonában napjainkban is működő – Sas patikát, ahol egy preparatív és egy
vegyészeti kísérleti laboratóriumot létesített. Felismerve a belső elválasztású
mirigyek kivonatainak gyógyászati jelentőségét, állati szervekből
organoterápiás gyógyszerek (hormon készítmények, erősítő szerek) előállításába
és forgalmazásába kezdett. Első készítményét, a mellékvesekéreg-hormon
kivonatát (adrenalint) tartalmazó Tonogen suprarenalét mindmáig használják a
gyógyászatban. Sikerei hatására, valamint látva, hogy a gyógyszertári
gyógyszerkészítés ideje lejárt és csak a nagyüzemi gyógyszergyártásnak van
jövője, 1907-ben Kőbányán megalapította a nevét viselő gyárat, az első magyar
gyógyszergyárak egyikét, amelyet évtizedeken keresztül irányított. A vállalat
már a kezdeti időszakban megalapozta hírnevét, és hamarosan az élvonalbeli
nemzetközi szállítók között tartották számon. A fő profilját képező állati
eredetű organoterápiás termékek mellett növénykémiai és szintetikus
készítményeket is forgalomba hozott. A korai termékpalettából kiemelkedik a
tízes évek elején kifejlesztett Adigan szívgyógyszer, továbbá a Hyperol
fertőtlenítőszer és a Kalmopyrin lázcsillapító, utóbbiak még ma is létező és közkedvelt
készítmények. A gyár kutatási színvonalát jelzi, hogy 1914-ben már 24
szabadalom volt a vállalat birtokában. Tájékozódni, értékelni, alkotni – ez
volt Richter Gedeon hitvallása. Nem csak sikeres kutató, hanem kiváló
menedzser, vállalatvezető is volt. Cégét 1923-ban családi részvénytársasággá
alakította, és szerteágazó nemzetközi kapcsolatait felhasználva hatékony
exporttervet dolgozott ki. A harmincas évek végéig hetven országra kiterjedő
képviseleti hálózatot hozott létre, és tíz külföldi leányvállalatot alapított.
Közülük a bukaresti, londoni, mexikói, milánói, sao paolo-i, zágrábi és varsói
gyárakban jelentős gyógyszeralapanyag-gyártás is folyt. A vállalat ebben az
időszakban 12 aranyérmet szerzett termékeivel a nemzetközi kiállításokon. Érdemei
elismeréseként Richter Gedeon 1929-ben magyar királyi kormányfőtanácsosi címet
kapott. Kitüntetése alkalmából a konzervatív keresztény politikai elit
meghatározó személyiségei gratuláltak neki, Horthy Miklós kormányzó pedig
személyesen fogadta. A harmincas évekre a Richter Rt. az egyik legjelentősebb
magyar külkereskedelmi vállalattá fejlődött. A cég stabil helyzetét még a nagy
gazdasági világválság sem tudta megrendíteni, elbocsátásokra nem került sor. Az
alkalmazottak még évtizedek múlva is számon tartották, hogy Kőbányán a háború
előtt a Richter volt a legjobban fizetett és a legjobb összetételű gyár.
Emlékeik szerint családias légkörben, a hosszú távú munka és boldogulás
reményében dolgoztak, átlagon felüli juttatásokat kaptak. Közeli munkatársai
szerint Richter Gedeon csendes, szerény, meditáló, szorgalmas, szeretetre méltó
és kiegyensúlyozott egyéniség volt. Sikeres pályafutását végül a zsidótörvények
megaláztatásai, majd a második világháború eseményei törték derékba. Zsidó
származásának – külsőleg egyébként nem érzékelhető – puszta ténye miatt
1942-ben meg kellett válnia vezérigazgatói tisztségétől, és évekig tartó
szélmalomharcra kényszerült, hogy alapító tulajdonos létére legalább
tanácsadóként dolgozhasson a saját vállalatánál. A magyar gyógyszeripar
világhírű, ám itthon „nemzetidegen”-nek minősülő alakja mellett többek közt a
Vatikán is kiállt, amikor 1943-ban Angelo Rotta pápai nuncius (nagykövet)
meglátogatta a gyárat és a pápa személyes köszönetét tolmácsolta Richter
Gedeonnak a sok háborús jótékonykodásáért. A német megszállás után, 1944 nyarán
svájci útlevéllel elhagyhatta volna az országot, de nem élt a lehetőséggel,
mert nem akart megválni hazájától és kötelességének tartotta, hogy a nehéz
időkben is kitartson vállalata mellett, amely életművét, és családja mellett
élete értelmét jelentette. Mélységes humanizmusától vezérelve alaptalan
bizakodással ítélte meg saját helyzetét, és belekapaszkodott abba az illúzióba,
hogy neki nem eshet bántódása, mert ő nem ártott senkinek, ő csak segített a beteg
embereken. Évtizedekig homály és hallgatás fedte, hogy pontosan mi is történt
vele 1944 tragikus telén. A legújabb kutatások szerint a nyilas hatalomátvételt
követően a Richter házaspár egy ideig rokonoknál húzta meg magát, majd 1944.
december elején a hatósági rendelettel kijelölt ún. nemzetközi gettóba, a
semleges svéd követség diplomáciai oltalma alatt álló Katona József utca 21.
sz. alatti sarokházba költözött. 1944. december 30-án a ház lakóit egy nyilas
osztag igazoltatás ürügyével az Andrássy út 60. sz. alatti pártházba (a mai Terror Házába)
hurcolta. Az épületben a csoportot kifosztották, fogva tartották, majd másnap a
hajnali órákban fegyveres kísérettel útnak indították a Duna irányába. A folyó
közelében egy mellékutcában a menetoszlopot megállították, az élen haladó
férfiak közül az első ötven embert, köztük a 72 éves Richter Gedeont
elvezették, és a mai
Széchenyi rakparton, a Zoltán utca torkolatánál a Dunába
lőtték. Richter Gedeon holtteste nem került elő, jelképes sírja a svájci Lugano
városkában, családi sírboltban található. Fél évszázaddal későbbi nekrológjának
egyik tömör megállapítása akár a sírfelirata is lehetne: „Igaz ember volt,
tudta, mi a tisztesség, maradandót alkotott és neve összeforrt alkotásával.”
További információk:
Beke Zsuzsa
Kormányzati kapcsolatok és pr vezető
Richter Gedeon Nyrt.
Tel.: 431-4888
E-mail: zs.beke@richter.hu
