Sebek és a sebgyógyulás

A bőr a külvilággal érintkező, egész testünket beborító, védő, egyik legfontosabb szervünk. Három rétege van a hám, az irha és a bőralja. A hámréteg a bőr legkülső rétege, havonta egyszer teljesen megújul. Az elhalt, elszarusodott sejtek - szabad szemmel észrevétlenül - leválnak és helyettük új hámsejtek keletkeznek. A bőr középső, kötőszöveti sejtekből, rostokból, kocsonyás alapállományból álló rétege hajlékony és rugalmas támasztó szövetként működik. Érhálózatot, idegvégződéseket és bőrfüggelékeket tartalmaz (szőrtüszők, faggyú- és verejtékmirigyek) és a hő, a tapintás- és a fájdalomérzésért felelős. A bőralja a bőrt a mélyebb rétegekhez kapcsolja, zsírszövetből és érhálózatból áll.

A bőr mechanikai- és fényvédelmet biztosít, megakadályozza a bőrre kerülő anyagok felszívódását, gátolja a szervezet víz- és sótartalmának kiáramlását, védelmet nyújt a kórokozók ellen és fontos szerepet tölt be a szervezet hőszabályozásában.

A bőrtakaró folytonosságának külső hatás okozta megszakadását külső sebnek nevezzük. Sebek létrejöhetnek fizikai erő hatására (szúrt, vágott, zúzott, stb.), hőhatásra (égés, fagyás), vegyi hatásra (erős lúg, sav), bakteriális fertőzés hatására. Sebek keletkeznek akkor is, ha a bőr vagy a bőr alatti szövetek fertőzése, gyulladása, vérkeringésének romlása, vagy megszűnése a bőr pusztulásához vezet. A lefolyás szerint akut, gyorsan fellépő és krónikus, hosszú ideig fennálló sebeket különböztetünk meg. A krónikus sebek közül a legelterjedtebb megbetegedés a lábszárfekély.

A lábszárfekély oka, kezelése és megelőzése
A visszeresség hazánkban igen gyakori betegség: a harminc-negyven évesek közül minden tizedik, hetven év felett viszont már minden második ember szenved tőle. Ez elsősorban a modern életmódnak köszönhető. A mozgás hiánya, az álló vagy folyamatos ülőmunka éppúgy hajlamosít rá, mint a hibás, rostszegény táplálkozás és az elhízás. Ha ezen felül még egy veleszületett hajlam - a kötőszövet gyengesége - is fennáll, gyorsan kialakulnak a vénás rendszer betegségei. Ezek közül az egyik leggyakoribb a lábszárfekély. Valódi népbetegség, Magyarországon kb. 100.000-re becsülhető a lábszárfekélyes betegek száma.

A vérkeringés
Azt, hogy a vénák betegségei miért ilyen gyakoriak és miért elsősorban a lábon jelentkeznek, megérthetjük, ha megismerkedünk a vérkeringés normális működésével.

A szív oxigénben dús vért pumpál a verőereken (artériákon) és azok vékony elágazódásain, a hajszálereken át a test minden részébe. A környező szövetek felveszik a vérből az oxigént és a tápanyagokat, a salakanyagokat pedig a vér (kisebb részben a nyirokerek) a visszereken (vénákon) át szállítja el a szív felé. Visszerei tehát mindenkinek vannak, maga a "visszér" nem betegség. A köznyelv a lábszár vénáinak kóros tágulatát érti visszéren.

Az alsó végtag hajszálereiből a vért két vénás hálózat gyűjti össze: a mély és a felszínes. A mélyvénás rendszer a láb mélyén, a csontokhoz közel, izmok között fut. Normális körülmények között ez biztosítja a vér nagy részének visszajutását a szívbe. A felszínes rendszer a bőr alatt futó, gyengébb falú vénák hálózatát jelenti, amely a lábon két fő érben egyesülve a térdhajlatban, illetve a combtőnél ömlik a mélyvénás hálózatba. Ezen felül számos véna köti össze a felszínes és a mély rendszert. Az összekötő vénákban lévő billentyűk a vért csak a felszín felől a mély rendszer felé engedik folyni. Az, hogy a vér a felszínes hálózatból a mély felé, onnan pedig a nehézségi erővel szemben, több, mint egy méterrel magasabbra jusson, a vénák billentyűinek köszönhető. Ezek a lábikra izmaival együttműködve szelepként biztosítják, hogy a vér csak a szív felé áramoljon. Mind a vénák falának, mind a billentyűknek épnek kell lenniük, hogy ez az áramlás zavartalan legyen.

A visszeresség és következményei
A visszeresség fő oka tulajdonképpen a felegyenesedve, két lábon való járás. A vénás rendszer különösen ülő és álló helyzetben terhelt, kedvezőtlen a mozgáshiány és a gyakori ácsorgás, mert ilyenkor nem működik az ürülést segítő izompumpa sem. Az egyéni hajlam szerepe sem lebecsülendő, a kötőszövet, az érfalak veleszületett gyengesége esetén gyakoribbak a vénás rendszer betegségei.

Mindezek a tényezők elsősorban a felületes vénák tágulatát okozzák. Ennek következtében a billentyűk sem zárnak megfelelően és a pangó vér helyenként visszafelé kezd áramlani. Ez azonban tovább fokozza a pangást, kialakulnak a girbe-gurba visszértágulatok.

A keringés sokszor a mélyvénás rendszerben is romlik, a pangás miatt a láb dagadni kezd, a tágult visszerekben lelassult áramlás miatt fokozódik a vér alvadási készsége - trombózis (a vénák véralvadék okozta elzáródása) alakulhat ki. A felszínes vénákban kialakult vérrögösödés általában gyulladással jár (tromboflebitisz). Ez nem okoz súlyos tüneteket.

A vénás keringési elégtelenség végstádiuma a lábszárfekély. A megemelkedett vénás nyomás áttevődik a lábszár bőrének hajszálereire is. A szövetek tartósan rossz oxigén- és tápanyagellátása miatt ekkor már apró sérülés is elég a lábon, vagy a bokatájon, hogy a szövetkárosodás helyén fekély keletkezzen.
A lábszárfekélyek zömét érbetegség következményeként létrejött szöveti keringési zavar okozza.

A lábszárfekély azonban csak egy tünet, az orvos feladata a fekély eredetét és az esetleges kísérő betegségeket felderíteni. Magyarországon a legtöbbször krónikus vénás elégtelenség áll a fekélyek hátterében, ez okozza az esetek 85-90%-át. A fennmaradó 10-15% zömét az artériás keringés zavara okozza (sokszor vénás keringési zavarral, vagy cukorbetegséggel társulva).

A vénás eredetű lábszárfekély kialakulását megelőző tünetek:

• duzzadt, vizenyős lábszárak;
• viszkető, gyulladt, ekcémás területek a lábszáron;
• barnásan elszíneződött területek, fehér, sorvadt bőrrel fedett foltok a bokatájon;
• kanyargós visszértágulatok;
• érzékeny, megkeményedett bőrterületek a lábszáron.

A fekély legtöbbször a lábszár alsó harmadában, a belboka felett alakul ki, mérete igen változó, alakja szabálytalan. Rendszerint erősen nedvedző, vagy sárgás lepedék, ritkán elhalt szövetdarabok fedik. A sebalap élénkvörös. Szélei laposak, sekély, általában fájdalmatlan. Ha fájdalmas, az a láb felemelésére szűnik. Ha nagy mennyiségű váladék szivárog, a környező bőr felázott, ekcémás lehet. A fekély körüli bőr pírja fertőzés jele lehet, de a seb kezelésére használt szerek okozta allergia is okozhatja. A kezeletlen fekély lassan nőhet, évekig- évtizedekig fennállhat.

Az artériás eredetű lábszárfekély kialakulását megelőző tünetek:

• járás közben szakaszosan fellépő sántítás;
• gyengült pulzus;
• hűvös, sápadt, sorvadt, szőrtelen bőr;
• lassú körömnövekedés;
• éjjeli fájdalom, amely a láb lógatásakor fokozódik.

Többnyire a lábfejen, lábujjakon, sarkakon, vagy a lábszár elülső felszínén alakul ki. Éles határú, meredek szélű, sokszor igen mély fekély, fekete elhalt bőr övezheti. Amennyiben egyidejűleg cukorbetegség is fennáll, igen nagy a sebfertőzés veszélye.

Lábszárfekély megelőzése

A megelőzésre a következők ajánlhatók:

• rendszeres testmozgás (séta, lépcsőnjárás, torna, futás, úszás, kerékpározás);
• álló vagy ülő munka esetén, hosszú autó- vagy repülőúton az izompumpa tudatos működtetése: pl. felváltva lábujjhegyre, majd sarokra állás, lábfejkörzés, a láb felpolcolása;
• a lábat fekvéskor a szív magassága fölé emelve, a telt vénák kiürítése, az ágy lábát célszerű 10 centiméterrel megemelni;
• a túlzott hő visszértágulatot okozhat, ezért kerülendő a forró fürdő, a szauna és a napozás;
• naponta egyszer tusolja le hideg vízzel a lábát, alulról a szív felé haladva - ez javítja a vénák állapotát;
• ne viseljen szűk nadrágot, csizmát, szoros övet, magassarkú cipőt;
• rostokban dús étkezés, a testsúly állandó ellenőrzése (kövér egyéneknél fogyás);
• a lábak bőrének ápolása, a körmök elővigyázatos pedikűrözése;
• rugalmas pólya, illetve gumiharisnya rendszeres viselete;
• a tágult vénák sebészi kezelése;
• kényelmes, puha cipő viselése;
• a dohányzás elhagyása.

A mindennapok apró sebei is nagy bajt okozhatnak, ha nem idejében és nem szakszerűen látják el őket. Visszeres lábak esetén, vagy ha már volt valakinek lábszárfekélye, rendszeres időközökben orvosi ellenőrzésre van szükség. Hirtelen lábikrafájdalom, a lábszár szokatlan duzzanata, vagy a legkisebb sérülés esetén ajánlatos orvoshoz fordulni. Az orvos gyógyító munkájához azonban nélkülözhetetlen a jól informált beteg és a hozzátartozók megfelelő együttműködése.

Figyelem, az oldal elsősorban páciensek, betegek tájékoztatására készült! Az itt olvasható információk önmagukban nem alkalmasak diagnózis felállítására. A tünetek észlelésekor forduljon kezelőorvosához! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!