A pályázatra 2006 júniusa után használatba vett épületek tervezői jelentkezhettek. Célja az építészeti és környezetkultúra fejlődésének, új érték teremtésének, valamint a hagyományos értékek megőrzésének elősegítése, a városképet formáló építészeti alkotások, az igényesen megtervezett és megépített, értéknövelő módon rehabilitált építészeti alkotások megvalósításában résztvevők jó együttműködésének ösztönzése volt.

Az immáron nívódíjas Richter Kémiai Kutató- és Irodaépület értékelésekor a bizottság tagjai kiemelték: az épület nem elnagyolt, szögletes és „hideg”, nem tekintélyelvűen méltóságteljes, inkább racionálisan innovatív, funkcionalitásában és méreteiben is a helyén van. Igen látványos, elegáns. Az értékeléskor külön kiemelték a tudásipar szerepét, valamint az innovatív, értékteremtő, újszerű megoldások alkalmazását.

A Richter Kémiai Kutató- és Irodaépületéről röviden

A Richter történetében először nyílt arra lehetőség 2000-ben, hogy nagyléptékű zöldmezős beruházásokra kerüljön sor budapesti székhelyén. Élve az adódó lehetőséggel, megvásárolta a szomszédos, majd 14 ha nagyságú területet, majd a megszerzett új ingatlan szanálására és környezetvédelmi kármentesítésére több milliárd forintot költött.

A Richter stratégiájában kiemelt jelentőségű társadalmi felelősségvállalással összhangban a vezetőség nagy figyelmet fordított az épített környezet kialakítására. 2003-ban a Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda bevonásával építészeti arculati terv készült a meglévő épületállomány megújítására, a területek beépítésének rendezésére. A középtávú cselekvési program eredményeként az új területrész (továbbiakban Fejlesztési Terület) részletes beépítési terve is elkészült, amely formát adott a már megindult fejlesztési elképzeléseknek.

A tervezési munka 2004-ben indult meg, és a kivitelezés végéig tartott, időközben számos változásnak is helyet adva.

Az épületegyüttes egy L-alakú (pince + földszint + 3 emelet + gépészeti szint) laborszárnyból, és egy I-alakú (pince + földszint + 4 emelet + gépészeti szint) irodaszárnyból áll. A labor és irodaépület csuklópontja a nagyméretű, üvegfallal határolt előcsarnok, amelyben hol galériaként, hol átvezető hídként, hol pedig nyitott lépcsőtérként Möbiusz-szalag szerűen íves fehér test csavarodik.

Az üvegcsarnok a galériás résszel egybeforrva formailag az irodaépülethez tartozónak látszik, funkcionálisan azonban átvezetés az irodák és a laborok között. Fehér csavarodó térformái, fekete gránit padlózata, a határoló falak indiai homokkő burkolata mind-mind az irodaépülettel hasonlóak. A galériás részen két, részben üvegezett látványlift fokozza a hatást.

Az üvegcsarnokban a két épületszárny között átvezető hidakhoz kapcsolódó nyitott lépcsőtér az I. emeletről indul. Az I. emeletre külön lépcső vezet, mintegy a Möbiusz-szalag indulóelemeként. Ezzel a megoldással a földszinti részen az üvegfalú csarnok teljes mértékben átlátható, semmilyen épületszerkezet nem lóg be a térbe.

Különleges műszaki megoldással épültek meg a csarnokot kétoldalt határoló, 10,5 méter széles, és mintegy 23,0 méter magas üvegfalak. A hagyományos fém tartószerkezetű megoldások helyett itt 4 réteg üvegből ragasztott, egyenként közel 6 méter magas bordák tartják a nagyméretű üvegtáblákat, melyek rögzítése az üvegbordákba épített fogadóelemekkel történik, így a külső oldalról a rögzítés egyáltalán nem látható. Az alsó kettő födémre támaszkodó, valamint a fölső kettő födémről függesztett üveg tartóborda acél tárcsákkal kapcsolódik egymáshoz, és a toldási helyeken az üvegbordák vízszintes irányban vékony acélsodronnyal a kétoldali vasbeton falhoz vannak kifeszítve.

A laborépület homlokzata a monitorablakok körül fémszínű sávos lemezburkolatot kapott, igazodva a régi üzemi terület szomszédos épületeinek megjelenéséhez. Az üvegfallal elválasztott, indiai homokkővel burkolt irodaépület zárt tömegét a résszerű, valamint a szalagszerűen sorolt ablakok véletlenszerű ritmikája dinamizálja. Az alsó két szint - a hátsó épületrész két szint magasságú „lábaihoz” igazodva - karakteresen elkülönül a fölső részektől, mind a kőburkolat síkja, mind a színe a tradicionális lábazati struktúrát idézi. Az épület Gyömrői út felől nyíló főbejáratát a laborszárny monitorablakainak keretezésével rokon, antracitszínű, fémburkolatú előtető és pengefal teszi karakteressé.