Az antibiotikumokról és a fertőző betegségekről

Mik is az antibiotikumok?

Az antibiotikumok különleges gyógyszerek: fertőzéses megbetegedéseket gyógyítanak, és eltérően a többi gyógyszertől, hatásukat nem az emberi szervezet sejtjeire, hanem a kórokozóra fejtik ki. A betegséget a patogén mikroorganizmus elpusztításával szüntetik meg, tehát valódi oki gyógymódot jelentenek.

Az antimikróbás terápia előfutárait megtaláljuk az orvostörténelem őskorában: pl. a kínaiak már 2500 évvel ezelőtt tudták, hogy a penészes szójabab jó hatású a bőr fertőzéseire, és hasonló leírásokat tartalmaz az orvosi irodalom évszázadok óta. Ezek alapja nyilván az antibiotikumtermelő penész-gombák, illetve baktériumok jelenléte volt. Az első tudományosan alkalmazott antimikróbás terápiát Ehrlich fedezte fel. A modern antimikróbás terápia frontáttörése az 1930-as évekre esik: Domagk 1935-ben írja le az első szulfonamidot, Fleming 1929-ben fedezi fel a penicillint, azonban gyógyszerként csak a második világháború alatt alkalmazták. A negyvenes évektől egymást követik az új antibiotikumok. A legutóbbiévekben sikeres vírusellenes szerek felfedezésének is tanúi lehettünk.

Az antimikróbás szerek egy része gátolja a baktériumok növekedését, fejlődését (bakteriosztatikus szerek), más részük viszont meg is öli a kórokozókat (baktericid szerek). E tulajdonságukat az antibiotikum-terápia választásakor figyelembe kell vennünk. A korrekt antibiotikus kezelés feltétele, hogy helyes indikáció alapján, a legalkalmasabb antibiotikummal, kellő adagban, megfelelő ideig végezzük.

Az antibiotikumok helyes alkalmazása gondolkodást, tájékozottságot igényel és - ami rendkívül fontos - változik. Változnak a kórokozók, a betegek, a betegségek, változik a rendelkezésünkre álló antibiotikumkincs: e változásokat folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk ahhoz, hogy tudásunk naprakész maradjon. Antibiotikumot akkor adunk, ha a beteg bizonyítottan vagy a klinikai jelek alapján feltételezhetően bakteriális fertőzésben szenved.

Az antibiotikum kiválasztása

A megfelelő antibiotikum kiválasztása csak elvben egyszerű feladat az orvosnak: az adott betegségre leghatékonyabb, legkevésbé toxikus szert válasszunk, és ha módunk van több közül választani, akkor a legolcsóbbat. Az antibiotikum-érzékenység alapvetően meghatározza a fertőzésben adandó gyógyszert. Ezen kívül az egyes antibiotikumok farmakokinetikája is nagy szerepet játszik, hiszen csak így tudjuk, hogy eljut-e a szer kellő töménységben a fertőzés helyére, így pl. epefertőzéskor helyes az epében nagy koncentrációban kiválasztódó szert adni. Egyes súlyos betegségek esetén az orvos nem tekinthet el az fertőzést okozó baktérium tenyésztésétől. Ehhez a mintát általában a fertőzési gócból veszi.

A leggyakoribb felnőttkori fertőző betegségek

A légúti és a húgyúti fertőzések a leggyakoribb megbetegedések közé tartoznak, terápiájuk a mindennapi orvosi gyakorlat fontos része. A kezelésükben alkalmazott antibiotikumok a teljes antibiotikum fogyasztás legnagyobb hányadát adják.

A leggyakoribb légúti fertőzések: a közönséges meghülés, a torok-garat gyulladás, az arc- illetve homloküreg gyulladás, a középfülgyulladás, a hörghurut és a tüdőgyulladás.

A közönséges meghűlést szinte mindig vírusok okozák. A tünetek, a mindenki által jól ismert orrfolyás, orrdugulás, torokfájás, tüsszögés, torokkaparás, köhögés, gyengeség, rossz közérzet, hőemelkedés, ritkán láz, fejfájás, szem- és szem körüli égő érzés. A meghűlés során, mivel nem baktérium okozza a megbetegedést, felesleges antibiotikum adása. A kezelése csak tüneti: lázcsillapító szerek, enyhe gyulladáscsökkentők, köptetők alkalmazásából áll.

Antibiotikum adása kizárólag akkor indokolt, ha a vírusfertőzéshez szövődményként bakteriális fertőzés is társul.

A következő gyakori kórkép a torok-garat gyulladás, amelyet vírusok és baktériumok egyaránt okozhatnak. Bakteriális eredetre utal, ha hirtelen magas láz alakul ki, ha lobos a torok és a szájpad, ha hiányoznak a hurutos tünetek, és ha gennyes váladék található a torokmandulák felszínén. Ebben az esetben, ha baktérium okozta fertőzésről van szó, a tünetek csökkentésére és az esetleges szövődmények kivédésére az antibiotikus kezelés indokolt.

Az arc- illetve homloküreg gyulladás felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt gyakran előforduló kórkép. A jellemző tünetek: hőemelkedés vagy láz, a homlok- illetve az arctáj fájdalma, orrdugulás, gennyes orrváladékozás, fejfájás, gyermekeknél főként éjjel jelentkező köhögés. A kórképet a legtöbb esetben baktérium fertőzés okozza, ezért indokolt antibiotikum adása a tüneti kezelés (nyákoldó, lázcsillapító, orrcsepp, enyhe fájdalomcsillapító) mellett.

A középfülgyulladás főként gyermekeknél jelentkező betegség, amelyre erős, lüktető fülfájás, hőemelkedés vagy láz, nagyothallás, nyugtalanság, fülfolyás jellemző. Kezelésében antibiotikum, láz-, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő alkalmazható.

A hörghurut elsősorban felnőtteknél fordul elő. Heveny formáját vírusok és baktériumok egyaránt okozhatják. Az idült hörghurut hátterében általában valamilyen hosszantartó károsító tényező pl. dohányzás áll, de az idült betegség heveny fellángolását főként baktériumok okozzák. Ezen kórképek esetében antibiotikus, nyákoldó, lázcsillapító kezelés alkalmazható, ha baktérium okozta a megbetegedést.

A tüdőgyulladás a mai orvosi gyakorlatban gyakran jelentkező betegség, amelyre gennyes köpetürítés, láz, köhögés, légzési nehézség, hátfájdalom (a beteg oldali tüdőterületnek megfelelően) jellemző. Tüdőgyulladás esetén a betegség súlyosságának alapján a kezelőorvos dönti el, hogy a beteg otthoni kezelése elegendő-e vagy esetleg kórházi kezelésre szorul. A gyógyítás alapja antibiotikum adása, valamint láz- és fájdalomcsillapító, nyákoldó, gyulladáscsökkentő alkalmazása.

A leggyakrabban előforduló húgyúti fertőzések: a húgyhólyaggyulladás, a vesemedencegyulladás és a prosztatagyulladás.

A húgyhólyag gyulladása nőknél (az anatómiai adottságok miatt) sokkal gyakrabban fordul elő. A kórképet szinte minden esetben baktérium okozza. A jellemző tünetek: gyakori vizelés, ehhez társuló égő, csípő érzés, deréktáji fájdalom, hőemelkedés. A betegség kezelése antibiotikum adásából, bő folyadék-ellátásból, valamint a szexuális élettől való tartózkodástól (a tünetek fennállásáig) áll. Itt fontos felhívni a kismamák figyelmét arra, hogy a terhesség hajlamosít húgyúti fertőzésre, ezért különösen a leendő édesanyák tartózkodjanak minden olyan helyzettől, amely során húgyúti fertőzést kaphatnak.

A vesemendencegyulladás gyermekekben és felnőttekben egyaránt előforduló betegség. A jellemző tünetek: elsősorban láz, deréktáji-, hasi fájdalom, hányinger, hányás, gyermekeknél gyakran nagyfokú elesettség, étvágytalanság, vérszegénység, felnőtteknél gyengeség, izomfájdalom, fejfájás. Ez az állapot kórházi ellátást igényel, ezért ilyen esetben azonnal orvoshoz kell fordulni.

A férfiak számára kellemetlen betegség a heveny prosztatagyulladás, amely magas lázzal, hidegrázással, gát- és derékfájdalommal, gennyvizeléssel, gyakori és fájdalmas vizeléssel jár. E betegség kezelésének alapköve az antibiotikus kezelés, a bő folyadékellátás és a szexuális önmegtartóztatás a tünetek fennállásáig.

Figyelem, az oldal elsősorban páciensek, betegek tájékoztatására készült! Az itt olvasható információk önmagukban nem alkalmasak diagnózis felállítására. A tünetek észlelésekor forduljon kezelőorvosához! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!