VIDEÓK

Egy 2004-ben az USA-ban végzett vizsgálat eredménye szerint az idegrendszeri kórképek közül a demenciák igénylik a legnagyobb ráfordítást a társadalomtól. A közvetlen egészség­ügyi kiadásoknál is jelentősebbek a beteg ápolása és a hozzátartozók munkából való kiesése miatt jelentkező közvetett költségek.

A demenciák leggyakoribb típusa az Alzheimer-betegség. Az időkori demenciák 50-60 százalékáért tehető felelőssé az Alzheimer-kór.

Az Alzheimer-betegségre jellemző a kognitív funkció beszűkülése, a gondolkodás és az ítélet­alkotás zavara, valamint a viselkedés és a személyiség megváltozása. A kórkép progresszív jellegű, az intellektuális hanyatlást végül gyors testi leépülés és halál követi. A kórlefolyás a tünetek megjelenését követően átlagosan 8-10 év, amely nagy egyéni különbségeket mutathat.

Az Alzheimer-kór oka ismeretlen. Kialakulásában kiemelt szerepet tulajdonítanak az idegsejtek közötti térben felhalmozódó amyloid fehérje plakkoknak és a sejteken belül kicsapódó ún. neurofibrilláris kötegeknek.

Bár az betegség pontos oka egyelőre nem feltárt, ismerünk olyan tényezőket, amelyek növelni ill. csökkenteni képesek a rizikót. A rizikófaktorok közül a legfontosabb az életkor. A betegség elsősorban a 65 év feletti kor­osztályt érinti. 65 év felett minden +5 életévvel a kór­kép előfordulása meg­kétszereződik. Az életkor mellett szerepet játszanak még genetikai tényezők (az esetek 5-10 százaléka mutat családi halmozódást), eszmélet­vesztéssel járó korábbi fejsérülés, valamint mindazok a rizikótényezők, melyek az szívérrendszeri betegségekre is hajlamosítanak (magas vérnyomás, magas vérzsírszint, cukorbetegség, elhízás). Védő faktornak tekintik a magasabb iskolai végzettséget, a rendszeres testi és szellemi aktivitást, valamint az antioxidánsokban gazdag étrendet.

A kórképre jellemző kórszövettani és klinikai elváltozásokat 1907-ben írta le Alois Alzheimer német ideggyógyász. Korábban az Alzheimer-kórt ritkán előforduló betegségnek tartották, a 70-80-as években azonban kiderült, hogy jóval több embert érint, mint azt korábban feltételezték. Mára a szívbetegségek, rosszindulatú daganatok és az agyvérzések után az Alzheimer-kór a negyedik leggyakoribb halálok a fejlett országokban. Az „évszázad betegsége”-nek tartják, mivel az átlagéletkor emelkedésével párhuzamosan ugrásszerűen nő az Alzheimer-betegek száma. Az amerikai Alzheimer’s Society szerint 2025-re meg­kétszereződik az érintett betegek száma a világon.

A demenciákkal foglalkozó hazai szakemberek véleménye szerint Magyarországon 100.000-150.000 Alzheimer-kóros beteg lehet. A diagnózis és a kezelés az arra kijelölt ún. demencia centrumokban történik. Az Alzheimer-kór diagnózisa részletes neurológiai és belgyógyászati kivizsgálás, neuropszichológiai tesztek, laborvizsgálatok és képalkotók (CT, MRI) eredményén alapul. A betegség kezdeti tüneteit a hozzátartozók és a háziorvosok is sokszor az idősödéssel együttjáró feledékenységnek tulajdonítják, és csak későn irányítják pszichiáter vagy neurológus szakorvoshoz a beteget. Mind a betegség diagnózisa, mind a gyógyszeres terápia elindítása ezért sok esetben éveket késhet. A 2007-es európai szakmai ajánlás szerint már a betegség korai fázisában fel kell vetni a gyógyszeres kezelést. A terápia célja a mentális romlás lassítása, illetve lehetőség szerint (átmeneti) megállítása; a kísérő pszichiátriai tünetek csökkentése, a funkcióképesség javítása vagy stabilizálása.

 Klinikai jellemzők 

Kognitív tünetek

·        emlékezetzavar

·        végrehajtó működések zavara (cselekvés előretervezése, döntéshozatal, megosztott figyelem)

·        afázia (beszédzavar)

·        apraxia (zavar a begyakorolt mozgások elvégzésében)

·        agnózia (érzékelt tárgyak vagy emberek fel nem ismerése)

Nem-kognitív tünetek

·        affektiv zavarok (szorongás, depresszió)

·        hallucinációk

·        téveszmék

·        indíték és késztetés zavara (nyugtalanság)

·        agresszivitás

·        személyiség megváltozása

·        egyéb neurológiai tünetek (járászavar, vegetatív zavarok)

A kórlefolyás szakaszai

A betegségre lappangó kezdet, majd a panaszok lassú, folyamatos súlyosbodása jellemző.

Korai fázis: fokozódó emlékezetzavar, névfelejtés, szétszórtság, a térbeli és időbeli tájokozódás zavara, személyiségváltozás (visszahúzódás, érdektelenné válás). Ebben a fázisban jelentős deficittünetek mellett az önellátás képessége megtartott, a személyi higiéné megfelelő, az ítéletalkotás képessége a szükségletekhez képest megfelelő.

Középsúlyos fázis: az emlékezethanyatlás mélyül, a beteg a közelmúlt eseményeit elfelejti, szótévesztések, ismerősöket arcról csak nehezen ismeri meg, nehézségek a mindennapi tevékenységekben. Ebben a fázisban az önálló életvitel részleges, nehézkes és veszélyes. A beteg életviteléhez rendszeres segítséget igényel, de az állandó felügyelet nélkülözhető.

Súlyos fázis: nem ismeri meg a hozzátartozóit, a beszéd összefüggéstelen, az elemi napi működések (étkezés, tisztálkodás, toalett-használat) zavart szenvednek, folyamatos felügyelet szükséges. Ebben a fázisban állandó felügyeletet igényel. A személyes higiénét elhanyagolja.